Igazság szerint mindkét meghatározást a köznyelv alakította ki, így a fémipar és különböző szakmák is használják a rozsdamentes illetve a saválló kifejezést. Nagy általánosságban elterjedt, hogy a rozsdamentesnek nevezett anyagokat általában a kevésbé igénybe vett használatkor, a saválló kifejezést a nagyobb, hosszabb környezeti hatásnak kitett inox anyagokra használjuk. Igazság szerint, hogy pontosan milyen anyagminőséget használjunk, azt a következő tényezők befolyásolják természetesen a teljesség igénye nélkül:
- Milyen megmunkálásnak lesz kitéve a rozsdamentes, vagy saválló anyag? (vágás, hajlítás, hegesztés, szegecselés stb.)
- Milyen környezeti hatásoknak lesz kitéve az inox anyag? (levegő páratartalma, lúg, sav, tisztítószerek, édes víz, sós víz)
- Mennyi ideig illetve milyen sűrűn lesz kitéve az adott anyag a környezeti hatásnak? (folyamatos, alkalmi, időszakos, stb.)
Mindezek ismeretében nagy nagy általánosságban azt szoktuk ajánlani, hogy amennyiben a környezeti hatás megterhelő, akkor mindenképpen válasszon ellenállóbb anyagot, ami a 316, illetve 321 anyagminőséggel van jelölve.
Néhány tanács az anyagválasztással kapcsolatosan:
- Használja a rozsdamentes és saválló inox anyagok felhasználási területei írásunkat
- Mindenképpen kérje ki a tervező, mérnök szakember véleményét
- Ha nincs tervező, akkor kérje ki olyan gyártó véleményét, akinek van ebben tapasztalata
- Amennyiben bizonytalan, inkább az ellenállóbb rozsdamentes, saválló anyagot válassza. Igaz, ezek valamivel drágábbak, de az árkülönbség még így sem közelíti meg azokat a költségeket, ha a rosszul kiválasztott anyag el kezd korrodálni, ezért újra kell vásárolni, illetve legyártani azt. Természetesen tudásunkhoz és tapasztalatunkhoz mérten mi is állunk rendelkezésére elérhetőséginken.